Zarándoklat Máriacellbe!

Az 1900-as évek elején rendszeresen indultak zarándokok Máriacellbe Hegykőröl. Az ő nyomdokaikba lépve 2006 és 2007 után idén már harmadszor mentünk gyalogosan a celli Szűzanya elé. Az út amelyet bejártunk körülbelül 160 km, amit négy nap alatt tettünk meg.
Pünkösd előtti szerda reggel szentmise után indultunk. A soproni hegységet megjárva, az Urak asztalánál léptünk át Ausztriába, ahol az első napi szállásunk a sieggrabeni tornacsarnok volt. Itt a helyiek nagyon kedvesen, meleg étellel vártak minket.
Másnap a Rosalia gyönyörű kilátásában gyönyörködhettünk, átmentünk a Lajtán, majd a Schneeberg felé tovább haladva elérkeztünk következő szállásunkra, a St. Egyden-i tűzoltószertárba.
A harmadik nap reggel egy szurdokvölgyön át, hegyoldalról leereszkedve érkeztünk meg Puchbergbe, majd megpihentünk a schneebergi vízesésnél, ezután a „gyökerest” megmászva Ferenc atya, aki szintén végig velünk gyalogolt, egy emlékezetes misét celebrált az erdőben. Aznap este Egy schwarzaui „panzióban” pihentünk le.
Szombaton reggel 5-kor indultunk, gyorsan felkapaszkodtunk a felhők fölé, majd még magasabbra. Már csak a „siratófalat” kellett megmásznunk, amelynek közepén mi is elhelyeztük kis emléktáblánkat, amelyen zarándoklatunk gondolata szerepelt: „ Az út benned van! A célba érés jutalma, az amivé közben válunk.”
Az 1000 méter feletti hágón még egy kis hógolyózás is szinesítette utunkat. Innen leérve már jó volt meglátni a táblát, amely hirdette: Mariazell 12 km. Az utolsó szakaszra csatlakoztak hozzánk az aznap Hegykőről indult buszos zarándokok közül is, és így együtt érkeztünk meg Máriacellbe. Zarándoklatunk a kegyoltárnál tartott szentmisével végződött, amelyen közel százan vettünk részt.
Az évről évre növekvő létszám idén 44-re duzzadt, amelyet a környékről, Győrből és Budapestről érkezett zarándokok tettek ki.
Aki egyszer megtapasztalta az út szépségét, még ha egy-két vízhólyaggal tér is haza, már alig várja a következő pünkösdöt, hogy ismét a Szűzanya felé indulva keresse az utat!

Szigethi Balázs